Gyilkosság a fegyházban

A negyedik gyilkos merénylet az udvaron zajlott le. Szabó Béla művezetőt mindkét késsel, jobbról és balról egyaránt szúrva terítette a földre. A kezében véres késeket szorongató fegyenc látványa az udvaron haladó, dolgukat tevő emberek - rabok és őrök - tudatáig csak ekkor hatolt el, a szórványosan felhangzó, de erősödő kiáltozás is csak most hatolt el az értelemig. Kisebb csoportokba verődve hajszolni kezdték Richtert. Az üldözött beugrott a gépterembe, s ott megint csak az első egyenruhásra vetette magát; Varga József nem figyelt fel az udvari zajongásra, mit sem sejtve emelte fel a földről az elhagyott kalapácsot.
Richter szúrt és futott tovább, ezúttal a szomszédos gépházba, ahol megint csak egy neki háttal álló művezetőre rontott. Richter eldobta az egyik kést, hogy szabadon maradt karjával hátulról lefoghassa a hatalmas termetű Konkolyt, és máris a szerencsétlen ember nyakába döfött. A gyilkos rabruhája, de még arca is tele lett a kifröccsenő vértől. Villámgyors mozdulattal kirántotta a kést a földre dőlő művezető nyakából, és újra belekaszált az összeomló testbe. Aztán rohant tovább.