Mag hó alatt - Bevezetés Ady költészetének jelképrendszerébe

Az alkotási folyamat befejező szakaszában megvalósuló mű az alkotói személyiség teremtő energiáinak eredménye. Hasonlóképpen minden műalkotás értelmezése szükségszerűen egyedi szellemi erőfeszítés révén érhető el. Az egyéni megközelítések lehetőségei korlátlanok. Mivel a köznapi közléstől eltérően minden műalkotás több jelentésű, számos érvényes megközelítése és értelmezése élhet békésen egymás mellett. A művek "végérvényes", "kötelező", kimerítő értelmezése elképzelhetetlen. Ilyenre nincs is szükség, hiszen az értő első számú interpretártor: az irodalomtörténész, kritikus, irodalomtanár, előadóművész állandó befogadói státusban élve kialakítja magában műalkotást elemző, megfejtő, értelmező készségeit és normáit. Ugyanakkor - nem kötelező jelleggel - egy másik, szintén egyedi műértelmezés bizonyos pontokon továbbgondolásra, az egyetértő vagy ellentmondó érvek további felsorakoztatására serkentheti. E könyvben található Ady-versek értelmezésének sincs más célja. Egyfajta, egyedi megközelítésben az Ady-verseket működésben tartó jelképrendszereket, azok törvényeit és szabályait igyekszik feltárni és értelmezni. Mivel költői üzenetét, a mondandót mindig jelképrendszerben közli a költő, ennek megfejtése és értelmezése a legfontosabb. Emellett természetesen minden műalkotásnak még számos olyan síkja van, melyek vizsgálata szükséges és hasznos. Különösen a költeményekben mindig lényeges információkat közöl a forma, a technikai megoldás: a rím (vagy a rímtelenség), a vers látható struktúrája, tagolódása, a ritmus, a metrum s maga a nyelvi megvalósulás a hangok szférájától a mondatokig. Bár a hangok, szavak szerveződésének szerepét a Vér és arany tárgyalásakor részletezőbben vizsgáljuk, e formai, technikai megvalósulásokról elemzéseink kevesebb szót ejtenek, mert úgy véljük, az effajta elemzésekben az első számú interpretátorok kellő jártassággal rendelkeznek, s erre vonatkozó ismereteiket Ady verseinek értelmezése közben is megnyugtatóan hasznosíthatják. Lehetőségeinket inkább arra koncentráltuk, hogy a műalkotások költői üzenetét, esztétikai információját, mondandóját közlő jelképrendszer szerveződését tárjuk fel. A tapasztalat arra figyelmeztet, hogy az irodalomtudomány, az iskolai és egyetemi irodalomoktatás, a tanári munka s a tömegkommunikációs közlések (rádió) erőfeszítéseinek ellenére Ady költészetének megfejtése és értelmezése a befogadók szélesebb köre számára nehézséget jelent. E könyv nem törekszik irodalomtörténeti értékelésre, s természetesen teljességre sem. Igénye nem több, mint egyfajta kaput tárni Ady egyes verseinek megközelítéséhez, s vizsgálódásait továbbgondolva, megkönnyíteni az egyéni, önálló előbbrehaladást Ady más költeményeihez, esetleg költészetének egészéhez. Elöljáróban röviden összefoglaljuk megközelítésének főbb szempontjait s tisztázzuk, milyen kategóriákat alkalmazunk, s hogyan értelmezzük e szakszavakat. Versválasztásunkat talán nem szükséges bőven indokolni. Elsősorban olyan műveket elemzünk, amelyekben nemcsak a jelképrendszer működése figyelhető meg igen jól, hanem a költői üzenet is kapcsolódik vizsgálódásunkhoz: alkotó - mű - befogadó viszonyát, a kommunikációs alapviszonyt érinti.