Rendszerváltások és diktatúrák - POLITIKAI-HATALMI VISZONYOK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1944-1985

A második világháborút követően a kelet-közép-európai országok sajátos történelmi pályát jártak végig 1988— 1989-ig, a rendszerváltás megindulásáig. A régió szovjet érdekszférába került, s ez - természetesen országonként, de periódusonként is különböző formában és mértékben - meghatározta az itt zajló társadalmi folyamatokat. A korábban eltérő történelmi-gazdasági-kulturális fejlődésű országok többé-kevésbé homogenizálódtak, besorolódtak a Nyugattól a vasfüggönnyel elválasztott szovjet tömbbe. Bár Sztálin halála után a nyomás némileg enyhült, a külső szemlélő számára ezek az országok egyformák maradtak: még „a legvidámabb barakk"' is barakk volt. E kötet hozzávetőlegesen a második világháború végétől 1985-ig, a Szovjetunióban meginduló változások kezdetéig vizsgálja a térséget, azaz hét ország (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Románia) politikai-hatalmi viszonyainak, tulajdoni struktúrájának, közgazdasági irányvonalának, szociális helyzetének, etnikai-nemzetiségi összefüggéseinek és alapvető külpolitikai irányvonalának bemutatására, elemzésére vállalkozik tömör formában történeti, politológiai, szociológiai és komparatisztikai módszerek segítségével.