Várj reám - Orosz szerelmes versek

Az orosz líra olyan volt az elmúlt másfél évszázadban nálunk, mint valamiféle titokzatos szer, amelyet hol elvontak, hol pedig túladagoltak. Éppen ezért hullámzó volt a fogadtatása. Szabó Endre például - Orosz költők című antológiájának előszavában - így panaszkodott a múlt század végén, 1891-ben: „...a jelenlegi nemzedék látatlanban el szokott utasítani mindent, aminek a neve orosz. Valamit absolute nem ismerni nem olyan nagy hiba, amit valakinek a szemére lehetne vetni; valaminek a megismerésétől konokul elzárkózni már beszámíthatóbb ferdeség, de valamit megismerni s azt, ha jó, jónak nem tartani: kész nevetség." A múlt század első felében még alig kaptunk az orosz irodalomból valamit, az is jobbára próza volt. A század második felének elején, pontosabban 1866-ban Zilahy Imre Puskin- és Lermontov-fordításainak, de főképpen Bérczy Károly kitűnő Anyégin-tolmácsolásának komoly közönségsikere áttörést sejtetett, egyre többen vállalkoztak arra, hogy az orosz költészet legnagyobbjainak alkotásait hozzáférhetővé tegyék a magyar olvasók számára is. Ez a válogatás az orosz költészet legszebb szerelmesverseit tartalmazza.