A kilencedik

A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes eset, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül az a ház, ahol emberi módon lehet majd élni. Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha is. Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.