Falig érő liberalizmus I-II.

Békés a derék angol polgár, eltűr mindent - majdnem mindent. Utoljára akkor lett elege, amikor felújították a Nemzet Könyvtárát. Közadakozásból újították fel, adott pénzt a polgár, kemény fontot, mert fontos volt neki valamiért, hogy szép legyen az a könyvtár.
Szép is. Klasszicista épület, homlokzatának timpanonján a hajdani brit birodalom allegóriája, középen az uralkodó, mellette sorakoznak két oldalt a birodalom alattvalói, a háromszög csúcsában az Indiát jelképező alak térdepel. No, jöttek egyszer csak az angol liberálisok, és támadt egy remek ötletük: hogy véssék le a timpanonról a domborművet, mert az sérti az indiai bevándorlók érzékenységét.
Hát akkor azért földhöz vágta korsóját pubban a jó angol, elküldött mindenkit az anyja keservébe (lehet, hogy nem a keservébe), és kijelentette, ha levésik azt a rohadt domborművet, ő bizony visszakíséri a pénzét, az utolsó penny-ig. Igaza van az angol polgárnak. És a dombormű maradt...