Még szakmai körökben is kevéssé ismert, hogy az 1956 januárja és októbere közötti időszakban határozottan megindult egy olyan nyitási, átértékelési folyamat, amely lényegében a hatvanas évek elejétől folytatott magyar külpolitika alapelveit fogalmazta meg. Már 1956 októberéig is voltak a korabeli nyilvánosság számára is érzékelhető eredményei, pl. a műszaki zár lebontása az osztrák határon, a magyar-jugoszláv kibékülés, illetve a magyar-angol pénzügyi egyezmény megkötése.
Az eddigi kutatások alapján azonban kétségtelen, hogy 1956 januárja és októbere között alapvető poszt-sztálinista fordulat történt mind a magyar külpolitikai gondolkodásban, mind pedig a külpolitika irányításában, így az ötvenes évek végétől a nemzetközi elszigeteltségből kitörni törekvő magyar külügyi vezetőknek valójában nem sok újat kellett kitalálniuk.
A kötet szerzői, akik korábban már mind foglalkoztak az adott témával, egységes szerkesztői koncepció alapján készítették el tanulmányaikat e kötet számára. A kötet koncepcióját, illetve az elkészült kéziratokat a szerzők két workshopon vitatták meg, így a könyv valódi szakmai műhelymunka eredményének tekinthető. A tanulmányok két részből állnak: Az első rész az 1956-os év bilaterális történéseit ismerteti 1956. október 23-ig (valamint az előzményeket, többnyire 1953-tól). A második rész pedig az adott országnak a magyar forradalommal kapcsolatos reakcióit, a forradalom alatti kétoldali kapcsolatokat elemzi, illetve a magyar események helyi hatását mutatja be.
