Öt lövés a történelemre

Rövid életemben ezek az írások egyszer már megjelentek. Kitöltötték a maguk helyét, szívemnek kedves nyomófelületét különböző napilapokban, folyóiratokban.
Először arra gondoltam, közlöm a lap nevét, és a dátumot is persze, de a végén hagytam a bibliográfiát. A tárcák akkor, ott, jó helyen voltak, és jó időben. Most viszont, így együtt, merőben mást mutatnak, legalábbis remélem. Darabnyi, de azért pontosan összefüggő, fontos világot.
A Tisztelt Olvasót éppen ezért kérhetem arra: ne fossza meg magát az eredetiség, az újdonság élményétől. A meglepetések rendre előkerülnek a sorok közül. Ha mégsem sikerül a kísérlet, legfeljebb azt mondhatjuk déjá vu.