Archívumok

"A kötet első felének tanulmányai egy olyan elméleti nyelv keresésének állomásai, amely az elbeszélő szövegek sajátosságait a beszédhelyzet bölcseleti, lélektani, kulturális és másféle összetevőinek kontextusában képes értelmezni. A dekonstrukciót, az etikai kritikát és a pszichoanalízist egy-egy irodalmi szöveg vonja kérdőre: két Borges-novella, Beckett trilógiája és az első pikareszk regény, a Lazarillo de Tormes. Úgy képzelem, az ilyen kérdőre vonások során nemcsak az elemzett szöveg helyeződik bele az elméleti diskurzus archívumába: az irodalmi szöveg sajátos magánarchívumába kerülve és az archívumok megjósolhatatlan írás-logikájának engedelmeskedve az egyes megközelítések is váratlan kapcsolatokba lépnek egymással. Noha a második rész írásai az ellenkező irányból indulnak, és nem is követnek valamely azonosítható elméleti irányt, a történetmondás rejtélye mindvégig jelen van. Lawrence Norfolk A Lempiere-lexikon című regénye az elbeszélés és a szótárlogika konfliktusát dramatizálja; Angela Carter posztmodern rémmeséiben az elbeszélés, az újramondás maga is politikailag felforgató értelmezés; Bohumil Hrabal Díszgyászában többek közt a nosztalgia és a történetmondás viszonya kerül szóba; Kurt Vonnegut science fiction-regénye az elbeszélés megszólítottjának teljes idegenségét a földönkívüliség metaforájával látja el. Balzac: 'A vörös vendégfogadó' című elbeszélése az egész kötet vizsgálódásait összefoglalja: azt a helyzetet viszi színre, amikor az elbeszélés aktusa látszólag beilleszkedik egy önmagánál nagyobb rendszerbe - itt történetesen a piaci csereügylet rendjébe -, ám ahelyett, hogy e nagyobb rendszertől nyerné el saját piaci értékét és jelentését, a rendszer felforgató, megregulázhatatlan belső ellenzékévé válik."