Barokk stílus - Építészet, szobrászat, festészet

Az egyetemes művészettörténet utolsó nagy, egységes stíluskorszaka, a barokk a 16. század végétől az 1750-es évekig határozta meg Európa kultúráját. Művészi eszközei, az erőteljes, mozgalmas formák, a hajlékony, kanyargós vonalvezetés, a fény-árnyék hatásainak kihasználása olykor a végletekig fokozzák az alkotások kifejező erejét. Az épületeket, szobrokat, festményeket egy egységes világszínház díszleteinek látó barokk Rómából indult hódító útjára. Templomai Isten dicsősége mellett az ellenreformáció küzdelmeiben győzedelmeskedő katolikus egyház és a legnagyobb mecénások, a pápák nagyságát hirdették, míg a kastélyegyüttesek a királyok, fejedelmek tekintélyét tárták a világ elé. Versailles-t, XIV. Lajos, a Napkirály székhelyét, amely az abszolutisztikus uralkodó eszményét testesítette meg, számos európai kastély követte. A barokk fellegvárai kétségkívül a királyi udvarok, a pápai Róma és néhány nagy kolostor volt, de velük párhuzamosan fontos szerepet játszik a protestáns területek polgári indíttatású művészete, többek között olyan új műfajok meghonosításával, mint a tájkép vagy az életkép. A társadalmi-történelmi körülmények felvázolása után szöveg és illusztráció földrajzi régiókra osztva tájékoztat a stílus kialakulásának, virágkorának és hanyatlásának szakaszairól. Az olasz, francia, angol, német, osztrák templomok, középületek és paloták mellett szó esik többek között a barokk lengyel vagy skandináv fejlődéséről. Bernini példája nyomán érzékletes kép rajzolódik ki a szobrászatról, a festészetet pedig olyan géniuszok képviselik, mint Caravaggio, Rembrandt vagy Rubens. A közel 600 színes képpel illusztrált kötet a legterjedelmesebb összefoglalás, ami eddig magyar nyelven a barokkról megjelent.