Birkakergető nagy kaland

Imadtam az elso mondattol az utolsoig. Izgalmas, humoros, remekul megirt igazi konyvcsemege.

Mindig várok addig amikor egyben tudom Murakamit olvasni, mert nem jó ki-bejárni ebbe a világba, hanem nagyon jó benne lenni és ezért a végét sem szeretem, mert akkor megint eggyel kevesebb maradt abból amit még nem olvastam. Nem tudom milyen ha a birka belénk bújik, de kíváncsi lettem. Keressük hát a birkát mert "Csak az él igazán, akinek van keresnivalója ezen a világon."

Kezdhetném azzal, hogy tipikus Murakami. De mi a tipikus Murakami? Az, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy keressük-e a mélyebb értelmet vagy pedig csak egy beszívott ember képzelgései? Tényleg egy nagy kaland az egész könyv, mégpedig az a kaland, hogy tudjuk-e követni az író őrült tempóját, sikerül-e valaha utolérnünk, és megkapjuk-e a könyv végén a feloldozást. A főszereplő a szokásos, magányos, középkorú férfi, aki éli teljesen átlagos, éppen kiégett életét. Ebbe az egyhangúságba rondít bele egy birka, akit úgy hoz a véletlen(?), hogy meg kell keresnie, méghozzá záros határidőn belül. Ez az váz, de a könyv olvasása közben, minden sokkal lényegesebbnek tűnik, mint ez. Ki a birka? Mi magunk vagyunk, vagy a többi ember, esetleg a vágyaink? Hogy lehet az, hogy aki kapcsolatba kerül a birkával(?), az már sosem tud tőle többet szabadulni, míg a birka bárkit otthagy, ha úgy tartja kedve. És még számtalan kérdés, ha úgy akarjuk. Ha pedig nem, akkor csak egy mi(sz)tikus thriller. Kinek-kinek kedve szerint.