Dárius nyugaton

Ez a kalandos, szerelmi szálakkal átszőtt regény, egy pesti joghallgatónak és társainak elhurcoltatását, szenvedésekkel teli életet kíséri nyomon a második világháború utolsó két esztendejében. Dárius, aki ragadványnevét gyujtőszenvedélyének köszönhetí, mint fehér karszalagos rabszolga, háromszáz társával együtt ássa a tankcsapdákat Berlin keleti felében. A hitleri elgondolás szerint ezek a védvonalak csökkenthetik a birodalmi főváros ellen irányuló szovjet offenzíva erejét, késleltethetik a harcok befejezését. A regény lapjain megelevenednek a munkaszolgálatosok vérfürdőktől sem mentes napjai, de bizonyossá válik az is, hogy a német néptömegek nem azonosak a nácikkal. A nehéz napokat megélt író, az események részeseként a tragédiák ábrázolásán túl, az emberi tartás értékeit példázva, a hazaszeretet, a honvágy érzelmeiben is részelteti az olvasót. Dáriust amerikai felszabadítói, a fogoly német és magyar tábornokok szakácsává teszik egy időre. A történelmi hűséggel ábrázolt regény elvezet bennünket Európa amerikai fogolytáboraiba, majd egy bajorországi menekülttábor életén keresztül fölvetí a válaszúthoz érkezettek nagy kérdését: maradni Nyugaton vagy hazatérni? Az író világos választ ad erre, fólmutatva azokat az értékeket, amelyek nyomvonalán a második világháború utáni Magyarországon kibontakozhat a demokratikus közgondolkodás.