A gazdaság karmestere - Greenspan és a fed

Ajánlott olvasmány az állampolgári ismeretek oktatásában, és főleg minden olyan képzésben, ahol gazdasági szakembereket, tényleges vagy leendő vállalati vezetőket tanítanak. Méginkább el kellene olvasnia mindenkinek, aki hallatni kívánja a nézeteit, véleményét az ország gazdasági ügyeiben. Természetesen nem Greenspan okán. Kit érdekel egy idősödő amerikai, különösen ha az nem birodalom-építő, és mégcsak nem is kalandor? Ahhoz viszont, hogy értsük, mi történik a gazdaságban, és főként, hogy okosan tudjunk cselekedni akár egy cég ügyeiben, akár a magunk dolgában, tudnunk kell, hogyan működik a gazdaság pénzügyeinek a szabályozása. Itt megtudhatjuk, milyen szerepet játszik ebben a jegybank, hogyan tudja befolyásolni olyan sorsdöntő jelentőségű tényezők alakulását, mint pl. az infláció, a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, vagy éppen mi az összefüggés a jegybank politikája és aközött, hogy milyen kamattal kapunk hitelt a cégünknek, vagy ház vásárlásra, és hogyan őrzi meg értékét a megtakarított pénzünk a különféle befektetési eszközökben. Ugyanakkor, ez nem tankönyv. Bár igen jelentős hányadában a monetáris szabályozás makrogazdasági folyamataival és összefüggéseivel foglalkozik, mélyebb részletekkel nem terheli az olvasót. Woodward bevezet a gazdaságpolitika alakításának és az azt övező politikai játszmáknak a kulisszái mögé, de a figyelmet arra összpontosítja, hogyan vezeti az USA jegybankjának szerepét betöltő FED elnöke a nemzetgazdaság hajóját a viharos tengeren, hogyan küzd a feladattal, a vezetőtársaival, a politikával. Teszi ezt gördülékeny, olvasmányos, jó stílusban, és elbeszéléséből vitathatatlanul kiérződik az is, hogy alaposan ismeri mind a tárgyat, mind pedig az azt körülszövő politikai viszonyokat. A téma meghatározó eleme, hogy a FED elnöke olyan döntésekkel dolgozik, amelyek gyakorta igen komoly kockázatokkal járnak. Woodward igen jól érzékelteti, hogy a monetáris irányításban nincsenek biztos megoldások, sőt még biztos diagnózisok sem. Láthatjuk, hogy Greenspan, akit rendkívül alapos, óvatos elemzőként mutat be, nagyon sokat küszködik ezzel a helyzetek értékelésében, a kockázatok feltárásában és a megoldások kimunkálásában. A döntések súlya pedig nemritkán félelmetesen nagy, hiszen a pénz- és tőkepiac működésén keresztül alapvetően befolyásolhatják a gazdaság állapotát, teljesítményének alakulását, és a polgárok életviszonyait, a nemzetközi gazdaság áttételein keresztül pedig az egész világ sorsát. Greenspannak ugyanakkor sem joga, sem formális hatalma nincs arra, hogy egymaga döntsön. Elnöke a FED igazgatótanácsának, ám a tanács le is szavazhatja őt. Ezt a helyzetet a magas politika is igyekszik a maga javára kihasználni. Ebből módfelett érdekes hatalmi játszmák következnek - amint azt Woodward számos példával elénk tárja. És Greenspan láthatóan nagymestere a hatalomgyakorlás művészetének, abból a fajtából, aki a frontális támadásnál jobban kedveli a meggyőzés, szükség szerint a bekerítés, a tőrvetés alkalmazását. Woodward vázlatos elbeszéléseiből Shakespeare tollára méltó manőverek sejlenek fel. Különösen tanulságos, ahogyan Greenspan, és a FED igazgatótanácsa a döntéseik üzenet-értékét kezelik. Nemegyszer azért változtatnak a kamaton, hogy ezzel megüzenjék a gazdaságnak: a FED őrködik a posztján, és cselekszik. A kamatdöntéseket emellett hathatós kommunikációs eszközként használják arra is, hogy olyan várakozásokat keltsenek a piacon, amelyek a gazdasági folyamatokat a kívánt irányba terelik. Amúgy Greenspan, az ember, szintúgy nem hétköznapi jelenség. Hetvenéves korában rászánta magát, hogy tizenkét évi együttélés után feleségül kérje nála húsz évvel fiatalabb partnerét. Előtte már kétszer is megtette ezt, de szokásához híven olyan homályosan és óvatosan fogalmazott, hogy barátnője egyik alkalommal sem tudta biztosan, vajon tényleg megkérte-e a kezét, vagy nem. Az itt leírt történések tanúsága szerint többnyire ezzel a körülményes óvatossággal vezeti a világ egyik legnagyobb hatalmú testületét, a FED-et is - ez azonban nem akadályozza abban, hogy kőkeményen törjön a célja felé, legyen az az USA gazdaság állapotának javítása, a fenyegető problémák elhárítása, vagy a saját helyzetének szilárdítása.