Könyvek
KategóriákE-könyvek
KategóriákAntikvár
KategóriákAkciók
- ElőrendelhetőKategóriák
Sikerlista
KategóriákÚjdonságok
Kategóriák- Belépés/regisztráció
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Törzsvásárló kártyám
Kedvezmény mértéke:
Törzsvásárló kártyám
Legyen ön is Libri
Törzsvásárlói kártya igénylés vagy meglévő kártya fiókhoz rögzítése
Törzsvásárló!
- Kilépés
- KönyvekKategóriák
- E-könyvekKategóriák
- HangoskönyvekKategóriák
- AntikvárKategóriák
- Zene, film, ajándék
- Akciók
- ElőrendelhetőKategóriák
- SikerlistaKategóriák szerint
- ÚjdonságokKategóriák
- Információk
2013. 03. 22.
Ez az a mese, amit annak idején Kislányomnak naphosszat meséltem - ez még abban a korszakban volt, mikor először mutatkozott be nekünk a Csigafiú és a Katicakislány. Már akkor nagy barátaink lettek, olyannyira, hogy talán ez volt az a diafilm, ami a vetítőn leggyakrabban végigfutott. Aztán jött a Kisfiam, s én már meg sem lepődtem azon, hogy megkedvelte a kis lakókat. Ma már más világ van: természetes, hogy nem csak Anya olvas, hanem a számítógépen is nyomon lehet követni őket. De az igazi mégiscsak az, mikor kis kezek választják ki nap mint nap a sok könyv közül az éppen aktuális kedvencet. És igen: hiába meséljük el napjában többször, hiába századszor ugyanaz a téma, amit már kívülről fújunk... sokszor az az érzés fog el, hogy talán mégsem ismerjük eléggé ezeket a kis állatokat. Mert követni lehetne őket, minden egyes tettüket, mert valóban a barátságról, az odaadásról, a segíteni akarásról és a szeretetről szólnak ezek a kis történetek. A legkisebbeknek. És nekünk is. Mindenkinek kellemes összebújást! Csak a jól ismert mesekönyv kell hozzá, esetleg a fehér lepedő a falra... no meg pár buzgó Kicsi Ember :)