Sörgyári capriccio

Cseh idill.

A 68-as prágai szovjet bevonulás után Hrabal bezárkózott kerskói házikójába. Ha rossz kedvem volt, kimentem hozzá, és jól leittuk magunkat. Mellette visszatért az életkedvem - emlékezik Jiří Menzel.

A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben.

Csak egy igazi bolond tud ezzel a nővel Hrabal leendő anyjával lépést tartani: Pepin bácsi. Hrabal nagybátyja és zseniálisan szószátyár múzsája.

Krónikában fogant költészet. Menzel felejthetetlen filmet komponált a szépségnek, a derűnek, az életörömnek és a komikumnak ebből az utánozhatatlan elegyéből.

Sok könyv szól a szerelemről. De mutasson egyet a házastársi szerelemről! - (Jiří Menzel)

Az irodalomban azt a legnehezebb megfogalmazni, amit a legkönnyebb olvasni. - (Aleksander Kaczorowski)

Unatkozik? Vegyen mosómedvét!