A Mikó-rejtély - Mikó Uoltán és Raoul Wallenberg a magyar ellenállásban 1944-1945

Könyvünk az 1944 őszi magyar ellenállás történetével foglalkozik. Benne részletesen tárgyalja Mikó Zoltán vezérkari százados köré sereglett csoport tevékenységét. Ez az ellenállás nagyon mostoha körülmények között indult el. A főváros és az ország nyugati fele német csapatokkal tele. A nyilas kormány mindenben elősegítette a Gestapo munkáját; szisztematikusan irtották azokat a politikai és katonai vezetőket, akik a háborúból való kilépéssel és az ország demokratizálásával meg akarták szabadítani Hitlertől az országot. Ez az ellenállás kapcsolatot tartott Wallenberggel is, aki a zsidók és lengyel menekültek mentésével felbecsülhetetlen érdemeket szerzett és akit a Mikó-csoport segített ebben a munkájában. A szerző, Bondor Vilmos egyik aktív tagja volt az ellenállásnak. Részben saját visszaemlékezései, részben pedig az akkori időkből való dokumentumok alapján írta meg könyvét. Magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miért tartóztatták le és hurcolták el Moszkvába az oroszok Wallenberget, a svéd katonai ügyvivőt. Bizonyos, hogy a Katyn-i vérengzéssel foglalkozó okmányok miatt kellett őt eltüntetni. Ugyanis 1944 novemberében, amikor a Gestapo felerősítette a hajszát a lengyel emigránsok ellen, azok, menteni akarván az irattárukat, átadták Wallenbergnek. Wallenberg azt a saját irattárával együtt - Mikó Zoltán segítségével - az egyik budapesti bank páncélszekrényeiben helyezte el. Pest elfoglalásakor ezek a papírok az oroszok kezébe kerültek, s igyekeztek eltüntetni a Katynra vonatkozó nyomokat és az ezzel kapcsolatos személyeket. Ők a németeket vádolták meg a lengyel hazafiak kivégzéséért, ezek az okmányok azonban egyértelműen az oroszok bűnösségét bizonyították volna, így került bele Wallenberg, Mikó és a szerző egy nemzetközi intrikába.