Messze van a nyíregyházi kaszárnya - Katonai pályafutásom története

"1995-ben, "A Mikó-rejtély" című könyvem kiadásakor, többen tanácsolták, hogy írjam meg életem történetét. Eleinte húzódoztam ettől, de később magam is rájöttem arra, hogy sorsom leírásában nemcsak egy egyéni élet felidézéséről van szó, hanem az adott korszak történelmileg is nagyon fontos eseményeinek élethű megjelenítéséről. Életem fontosabb eseményei időben egybeesnek az első és második világháború elvesztésének tragikus következményeivel. Már a kibontakozó háborús események kezdetén sem lehetett a jövőt illetően sok jót remélni. 1915. szeptember 6-án, az első világháború idején, a vadregényes Ojtozi-szorosban láttam meg először a napvilágot. Ott éltek a szüleim. Apám, mint a szorost védő katonai egység parancsnoka, itt teljesített szolgálatot. Mellette volt édesanyám, fiatal házasok voltak. Én voltam az első gyermek a családban, és így nagy becsben tartottak. Sajnos nem sokáig élveztem a bensőséges, családias nyugalmat. Még az első életévemet sem töltöttem be, amikor a románok orvul Erdélyre támadtak. Apám vezényletével a katonai védelem felvette a harcot a betolakodókkal szemben. A létszámban sokszoros fölényben lévő, támadó ellenséget nem sikerült feltartóztatni. Apám, súlyosan megsebesülve, fogságba esett." - részlet a könyvből