A zenei képességek pszichológiája

A hazánkban kifejlődött kulturális forradalom következtében soha nem sejtett hatalmas tömegek lépnek kapcsolatba a művészetekkel. Ez a körülmény új és sürgető feladatokat állít a művészetpedagógia elé. E téren a múltban alig törődtek mással, mint a szakemberek képzésével, a tehetségek válogatásával és kiművelésével, s a művészet-pedagógia segédtudományai-nak kialakulását így a zenelélektanét is ez a helyzet határozta meg. Napjainkban a művészetek társadalmi hatásának érvényesítése elsőrendű feladattá vált. A művészet-pedagógiának új igények kielégítésében kell közreműködnie; a megszerzett művelődési lehetőségeket a néptömegek minél nagyobb mértékű hozzáértésének kifejlesztésével teljes értékre kell emelnie. Hogy ezt sikerrel, kellő szakmai biztonsággal végezhesse, elmaradhatatlan kötelessége a művészet és a tömegek közötti messzemenő vonatkozások megismerése és tudományos elemzése. Enélkül nem alakíthatja ki azokat a módszereket, amelyek a néptömegeknek a művészetbe való bevezetését eredményesen szolgálhatják. A zene mindenkié ez a címe Kodály nevezetes tanulmánygyűjteményének. Egyúttal program is úgy, hogy kifejtése, alkalmazása elvezet a tömegek zenei műveltségéhez. A megfelelő eljárások már kisgyermekkorban alkalmazandók, folytatásuk pedig az óvoda és az általános iskola feladata. Ha pedig ez így van, és így helyes, akkor nem lehet kétséges, hogy a nevelőknek a zenei képességek mivoltával és fejlesztésének módozataival meg kell ismerkedniük. Erre tanít e munka szerzője, a kiváló szovjet tudós, B. M. Tyeplov. Átfogó tartalmú, magasrendű pszichológiai kultúrát sugárzó művének magyarországi megismerése szinte parancsoló szükségesség. Tyeplov professzor kitűnő rendszerrel tárja elénk vizsgálati eredményeit és zene-pszichológiai kérdésekben kialakított nézeteit. Kiindul a zenei tehetség mivoltából, és sorra veszi elemeit. Az elemeket fontosságuk sorrendjében tárgyalja, majd kitér összefüggéseikre. Módszere szigorúan tudományos, de lelkiismeretesen ügyel, hogy következtetései a mindennapi gyakorlatnak hasznára legyenek. Vagyis példát mutat az elmélet és gyakorlat egységére, a tudomány helyes alkalmazására, mert enélkül a fent említett törekvések nem járhatnak sikerrel. Különösen értékes, hogy elsőnek a zene felfogásának legalapvetőbb feltételét, a művészi élményt tárgyalja. Erre nem lehet elég nyomatékkal felhívni nevelőink figyelmét. E fejezetben olyan indítékot lelnek, amelyek egész működésük alapjául szolgálhatnak, és elgondolkoztató mivoltukban további önképzésre sarkallnak.