Recsk - 1950 - 1953

1948. májusában két nyomozó jelent meg albérleti szobámban azzal a megbízatással, hogy az Andrássy út 60-ba kísérjenek. Viccelődve mentem velük. Harmadéves egyetemi hallgató voltam, politikával nem foglalkoztam, időm se volt rá. Délelőtt fizikát, kémiát tanultam, délután zeneszerzést. Nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy híres tudós, vagy inkább neves operaszerző legyek.
A kihallgatásom 10 percig tartott. Megkérdezték, ismerem-e Fejes Gézát. Igen, ismerem, osztálytársak voltunk - válaszoltam - két éve találkoztam vele utoljára. Az utcán futottunk össze, néhány percet fecsegtünk, aztán elváltunk, és soha többé nem láttam. Ezt jegyzőkönyvbe vették, és én aláírtam. Többször nem hallgattak ki. Internáltak, mint kémet és összeesküvőt. Közel öt és fél évet ültem, ebből kilenc hónapot - fegyelmi büntetésként magánzárkában. Az utolsó három évet a recski kényszermunkatáborban töltöttem, két évet büntetőbrigádban, 1953. őszén szabadultam. Azóta sem tudtam meg, kivel esküdtem össze, melyik hatalom részére kémkedtem és hogyan.
Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekem, hogy te egyszer még könyvet fogsz összeállítani, sőt filmet fogsz forgatni Recskről, komplett őrültnek tartottam volna. A táborról az első írások, rövidebb cikkek az ötvenes évek végén jelentek meg külföldön, volt rabok tollából. 1962-ben Kanadában "My Happy Days in Hell" címen önéletrajzi regény született, amelynek befejező harmada Recskről szólt. Szerzője a Torontóban letelepedett Faludy György, költő.