Glamoráma

Glamoráma - azaz hírességek, sztárok, csillogó egyéniségek panorámája. Ezt kínálja új, fergeteges cselekményű könyvében Bret Easton Ellis (az Amerikai Psycho szerzője: kandi kíváncsiságunk kielégítését, hogyan élnek, hogyan szeretnek, ölelnek, ölnek, üzletelnek a sztárok, egy új világ új, veszélyes elitje... Victor Ward is ebbe a világba igyekszik, úgy-ahogy benne is van már, elvégre ő az új Tuti Fiú: egy tökéletes testű topmodell a szeretője, s ő maga is divatbemutatók sztárocskája, címlapfotó, egy hollywoodi film egyik szerepéért brusztol, s éppen a saját klubját készül megnyitni. Victor Ward látszólag tökéletesen beleillik a csillogás világába: energikus, sikerre éhes fiatalember, a hasizmaival semmi gond, a mosolya csábító, percek alatt le tud fektetni bármilyen felkapott cicababát, s még az agya is eszményien üres ahhoz, hogy a világ minden divathóbortját azonnal befogadja. Csakhogy Victor sok mindent nem ért abból, ami körülötte történik, például azt, hogyan is kerül egyszer csak Londonba, majd Párizsba, egy topmodellekből álló terrorista csapatba, akik „Budapesten átmosott arab pénzből" szervezik gyilkos merényleteiket. Nem érti, miért van mindenhol rohadt hideg, miért van minden tele konfettivel, mire szolgálnak a bestiális gyilkosságok, hogy ki kicsoda ebben az egész rohadt terrorista- és kémtörténetben, amelybe belekeveredett, s amelyről még azt sem tudni, hogy csak egy filmforgatás-e vagy pedig a valóság, és legfőképpen azt nem érti, hogyan menekülhetne, amikor külsejét, egész életét New Yorkban már egy hasonmása bitorolja, aki Dosztojevszkijt olvas és egyetemre jár. Bret Easton Ellis könnyed, csipkelődő szatírának induló regényéből végül kafkai hangulatú vízió bomlik ki, amelyben úgy kavarognak korunk „hősei", a film- és popsztárok, topmodellek, rendezők, producerek, sportolók, divattervezők, mint konfettik egy végtelen buliban... vagy mint egy felrobbantott repülőgép utasai.