Magatartástudományok

A magatartástudományok első hazai kézikönyvét tartja kezében az olvasó. Ez a tudományterület az utóbbi években Magyarországon is az orvosi alap- és továbbképzés integráns részévé vált. A magatartástudományi szemléletben nagy hangsúlyt kap az interdiszciplinaritás, amellett, hogy a magatartási (kognitív-viselkedési) paradigmát állítja előtérbe, az e vonatkozásban megjelenő új diszciplínákkal (biológiai lélektan, egészségpszichológia, egészségmegőrzés) együtt. Fontos a tudományos empíria és igazolhatóság, a tudományosan alátámasztott „evidence-based" gyakorlat, a minőségbiztosítás, a társadalmi „elszámolás" lehetősége, ezen belül különösen a hatékonyság, a költség-haszon elv, a fenntarthatóság elve, de a társadalmi igazságosság és az etika szempontrendszere is. A mai, mindezeket az elvárásokat tartalmazó orvoslás közegében az orvos gyakran áldozatnak érzi magát. A magatartástudományokban meghatározó az a törekvés, hogy az orvos, a segítő foglalkozású jobban megértse önmagát, kapcsolatát a rászorulókkal, hogy a több százezer orvos-beteg találkozás ne frusztráció forrása legyen, hanem a körülményekhez képest gazdagítsa mindegyik fél személyiségét, erősítse kompetenciaélményüket. Valamennyi magatartástudományi kézikönyvben közös az a törekvés, hogy integrálja az egészséges és kóros élettani folyamatok hátterében álló központi idegrendszeri szabályozási jellemzőket, az ember és a környezet kapcsolatának rendszerszemléletű megközelítését, a szociológiai, pszichológiai és orvostudományi jelenségeket. A könyv szerkesztői nehéz feladatra váltakoztak, hiszen egyelőre nincs egyértelmű modell, kialakult irányzat a külföldi szakirodalomban sem. A szerkesztés során tudatosan vállalták a szerzők véleményeinek sokszínűségét, ugyanazon jelenségek többirányú megvilágítását, a nézőpontok ütköztetését. Ez a szakterületén úttörőnek számító könyv igen széles rétegek érdeklődésére tarthat számot, emellett lehetőséget teremtett a szakmai kapcsolat elmélyítésére az alapkutatás, a megelőzés és a klinikum művelői között, valamint közös, új szaknyelv kialakításának páratlan lehetőségéül szolgált.