Budai önkéntesek

1944 decemberének utolsó napjaiban a hazánkat felszabadító szovjet csapatok gyűrűje bezárult a budapesti német-magyar védősereg körül. A gyűrűben rekedt magyar katonák és tisztek egyre nagyobb számban ismerték fel, hogy a további ellenállás teljesen reménytelen és a biztos pusztulásba vezet. Ezért beszüntették a harcot és átálltak a szovjet csapatokhoz. Egy részük önkéntes századokba szerveződve, a fasiszták ellen fordította a fegyverét és bekapcsolódott a főváros felszabadításáért vívott küzdelembe. A magyar önkéntes századok egy-egy szovjet ezred kötelékébe részt vettek a Déli pályaudvar, a Gellérthegy, a Móricz Zsigmond körtér felszabadításában, a Vár megtisztításában és a német kitörési kísérlet felszámolásában. Ezeknek az önkéntes századoknak a történetéről szól e könyv. Az olvasó megismeri belőle, milyen keserves tapasztalatok hatására ismerték fel a katonaruhába bújtatott munkások és parasztok, hogy vágóhídra hajtották őket fasiszta parancsolóik, s hogyan találták meg annyi szenvedés után, több tiszttel együtt, a helyes utat. Megismeri hősi hezítállásukat, önfeláldozó bátorságukat az igazi ellenség elleni harcban. Különböző emberek sorsa elevenedik meg e könyvben, akik eljutottak a fasizmus elleni fegyveres harc vállalásáig. Megismeri az olvasó Krupiczer Ferencet, aki részt vett az önkéntes századok szervezésében; Variházy Oszkár alezredest, az önkéntes századokból alakult Budai Önkéntes Ezred parancsnokát; Derecskei Sándornét, a hős lelkű asszonyt, aki hősi halált halt férje helyére állva folytatta a harcot tovább; és a többieket, akik fegyverrel a kezükben vettek részt a magyar föld egy darabjának felszabadításában a fasiszta rabság alól. Harcuk a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom ez ideig kevéssé ismert fejezete, amely méltón sorolható népünk legújabbkori történetének legszebb hagyományai közé