Kerestem és megtaláltam - Tapasztalatom Istenről és az Egyházról

Tagadhatatlan, hogy hitem ihlete előtte járt meggyőződésemnek, amit e könyv olvasása csak elmélyített: Keresem az Istent, mert rátaláltam, szeretem az egyházat, mert az én Anyaszentegyházam! Kísért a gondolat, hogy a kapott istenképnél megálljunk, vagy a megtalált istenélményben megmaradjunk. Mintha keresés és megtalálás kizárná egymást. Nem lehet, és nem is szabad megállnunk bármely lenyűgöző vagy értelmi gyönyört jelentő istenélménynél, noha elég csak egy sóhaj a legelrugaszkodottabb ember szívéből, hogy üdvözítő istenlátásra jusson, ahogy a jobb lator felfohászkodása elég volt az üdvösségre. Jézus is lelkünkre köti az istenismeretben való önelégületlen továbbhaladást. Vallhatjuk Szent Ágoston bíztatására: Aki keresi Istent, az már megtalálta, de, aki hitben birtokolni véli Istent, keresse tovább, nehogy magas gondolatokból épült bálványképe legyen Istenről, hanem az élő Isten éljen szívében.