(Spoiler-t tartalmaz) Mit várunk egy könyvtől, aminek ilyen találó, kedves és romantikus címe van? Számítunk egy női szíveket biztosan melengető, szerelmes történetre, talán, még az elmúlást, valaminek a végét is sejteti. Ha jobban szemügyre vesszük a fülszöveget, megtudhatjuk, hogy egy nagyon megrázó tragédia közepébe csöppenünk a könyv elején. A fiatal Holly elveszíti férjét, s hiányát hosszú hónapokig elzárkózva a külvilágtól - beleértve családját és barátait is - próbálja feldolgozni. A múltba való néhány visszatekintéssel mi is jobban megismerhetjük megboldogult párját, Gerryt, és ez nagy segítséget nyújt abban, hogy még jobban bele tudjuk képzelni magunkat Holly helyzetébe, még akkor is, ha mi a valóságban nem találkoztunk ilyenfajta veszteséggel azelőtt. A család és a barátok mondhatni megelégelik a lány kilátástalannak tűnő magába fordulását, s sikerül kimozdítaniuk Hollyt. Ekkor talál rá párja őrá hagyott leveleire. Azokban Gerry arra kéri őt, hogy teljesítse az általa meghatározott kis vagy néha nem is olyan kicsi feladatokat. A fő cselekmény ezzel elkezdődik. A felvezetés szép volt és érzelmes, de úgy gondolom, hogy ennek az átható közvetítésnek nem sikerült fennmaradnia a mű egésze során. Az elején elhittem, hogy ez, fáj, mert valamilyen fokon mindenki bele tudja képzelni magát egy olyan helyzetbe, ahol a számára legkedvesebb személy nélkül kell élnie, még ha ez első hallásra lehetetlennek is hangzik. Az már más kérdés, hogy mi hogyan küzdenénk, vagy éppen adnánk fel. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem Holly szemszögéből kísérjük végig a feladatok teljesítését, s így teljes képet nem kapunk a benne lejátszódó érzelem kavalkádról. A család és barátok körül zajló események valóban segítenek annak a bizonyos Az élet megy tovább érzésnek a kialakulásában, viszont a lány gondolatai nélkül nem biztos, hogy mindenki számára egyértelművé válik, hogy ezek a történések nem csak untatás céljából vannak. Megint, csak el tudjuk képzelni vagy megpróbáljuk beleképzelni magunkat abba, hogy milyen lehet az előtt a lépés előtt állni, hogy elengedjük azt, akit már sosem kapunk vissza és bizalmat szavazunk valaki másnak; és azon hezitálni, hogy megtegyük e ezt a lépést előre vagy sem. Ennek a harcnak le kell játszódnia annak az embernek a szívében, aki ilyen nehéz helyzetben van, de a kívülálló narrációja ezeket a gondolatokat tisztán, úgy, hogy az könnyeket csaljon ki a szememből, nem tudja közölni. Közeledve a könyv végéhez volt egy olyan pont, ahol azt éreztem, hogy igen, Holly mégis csak túltette magát a tragédián, és most már minden jól fog alakulni, de még akkor is volt benne egy csavar, aminek nem vagyok benne biztos, hogy benne kellett volna lennie. Ha valaki mindvégig azonosulni tudott a lány karakterével és átérezte a fájdalom nagy részét, az abban reménykedett, hogy ennyi fájdalom, megpróbáltatás és küzdelem után Holly végre boldog lesz. Nem a legnagyobb teljességben, de érzékelhető annak a bizonyos előrelépésnek a megtétele. Már tudjuk, hogy Holly kész elengedni Gerryt és új életet kezdeni, de a remény egy szemhunyásnyi idő alatt szertefoszlik a miatt a kellemetlen fordulat miatt, hogy az egyébként barátságos, kedves és felettébb szimpatikus Daniel visszatér régi barátnőjéhez. Arra készteti az olvasót, hogy dühöngjön, érezze, hogy az élet még igazságtalanabb, mint amilyennek gondolnánk, de a könyv nem így fogja fel. A körülmények miatt nem várhattuk el, hogy Holly egyből a srác nyakába ugorjon és vele új életet kezdjen az első öt másodperc ismeretség után, hiszen még mindig ne felejtsük el, hogy meghalt a férje. Viszont a gyerekes megjegyzések, amik a nagy szembesítés után vannak, egyáltalán nem odaillők. Nem hinném, hogy egy nő, aki nagy nehezen, de elfogadta férje halálát és összeszedett annyi erőt és bátorságot, hogy megpróbálja egy másik fiatalemberrel folytatni az életét, annak a másik nőt van kedve sértegetni elsősorban. Világossá válik számunkra, hogy Daniel türelmetlen, de én azt gondolom, hogy ha már ezt a csavart beletesszük, akkor kicsit valóság hűbben kellene lerendezni. A vége megnyugtató, talán katartikus is egy kicsit, de felmerült bennem, hogy az már csak azért történt úgy, hogy valahogy mégiscsak boldog legyen a történet befejezése. Egy kedves fordulat, aminek köszönhetően a legnagyobb bizonyosságot nyerjük arról, hogy az igazi lehetőségek akkor nyílnak meg előttünk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.
Akciók
2013. 10. 29.
Az Ahern-rajongóknak valódi Kánaánt jelenthetnek az elkövetkezendő hetek, hiszen nemrég egyszerre két kötete is megjelent magyarul. Igaz, ebből az egyik csak újbóli kiadás, de ha azt nézzük, hogy a Utóirat: Szeretlek! c. regényt évek óta antikváriumokban is nehezen lehet levadászni, érthető az öröm. Az év elején arculatváltáson átesett Athenaeum Kiadó ezzel pedig a teljes életművet magának tudhatja, ennek tiszteletére a most megjelenő két kötet a régebbi művekétől eltérő stílusú borítót kapott. Holly és Gerry boldog házasságban éltek. Azonban egy nap a férfinak iszonyatosan megfájdult a feje, az orvosok agydaganatot állapítottak meg nála. Gerry februárban elhunyt, Holly pedig azóta nem találja helyét a világban. Depressziójából egy postán kapott csomag rántja ki: egy csomag, benne tíz levél, a maradék hónapokra egy-egy, mindegyik Gerrytől. A férfi halála előtt úgy döntött, ezekkel a pár soros üzenetekkel segíti át nejét a mélyponton. Ezeknek a leveleknek köszönhetően Holly ismét élni kezd: szórakozni jár, végre talál egy rendes munkahelyet, három hetes nyaraláson vesz részt, és talán még újra szerelemes is lehet. Cecelia Ahern mindössze huszonhárom éves volt, mikor papírra vetette ezt a különös szerelmi történetet. A formabontó alapszituációnak köszönhetően szerte a világban felfigyeltek a fiatal írónőre, akinek édesapja akkoriban volt kormányfő Íróországban. Való igaz, az Utóirat: Szeretlek! nem azt meséli el, hogyan jön össze két fiatal hosszas vívódás után, ahogyan azt a legtöbb amerikai romantikus film tenné, hanem megmutatja, mi van az esküvőn túl. Szeretjük azt hinni, ha kedvenc hőseink összejönnek, örökre együtt maradnak és semmi sem választhatja el őket. Ám sokszor a sors kegyetlen tréfát űz, és itt jön a képbe Holly története. Ráadásul a kötet vége is tartogat meglepetést az olvasók számára, így Ahern - ezek alapján - abszolút megérdemli a sikert. A szerzőről tudni kell, hogy több mint tíz éve ír, ez alatt az idő alatt összesen kilenc regényt, egy novelláskötetet és további öt novellát tudhat a háta mögött. Ahern mindig is szereti felforgatni a chick-lit műfajt, és valami extrém alaphelyzetbe keverni hőseit. Kaptunk már a holnapot megjósoló naplót, teljes életnagyságban jelenlévő lelkiismeretet, egyszerre két helyen lévő menő üzletembert és elutazhattunk a talált tárgyak országába is. Képzelőerőben tehát nincsen hiány, azonban a legtöbb esetben Ahern mindig elrontja a kidolgozást. Vagy egy unszimpatikus hősnő vagy egy minden logikát nélkülöző fordulat veszi el az olvasás örömét, de akad persze kivétel is szép számmal, amikor egy teljesen élvezhető történetet ír meg, így akárhányszor csak új regénnyel jelentkezik, én vevő leszek rá. Jelen cikk tárgya nem mai alkotás, 2002-ben jelent meg Írországban, Magyarországon öt évvel később látott napvilágot. A Hilary Swank, Gerard Butler és Lisa Kudrow főszereplésével készült filmnek hála a kötet hazánkban is nagy népszerűségre tett szert. Az első körből én anno kimaradtam, így kifejezetten örültem, hogy az Athenaeum Kiadónak sikerült megszereznie a kiadás jogait és ezt is a többi kötet mellé tehettem. A remek alaptörténet és a sok pozitív vélemény miatt nagy elvárásokkal vettem a kezembe kötetet. Érzéseim az olvasás során folyamatosan változtak. Ahern ha akarná sem tudnál letagadni, hogy ez a regény az első, ami megjelent nyomtatásban. A stílusa itt még kiforratlan, a nevek egyszerűsége már fájóan bántott, néhol egy-két rosszul sikerült párbeszéd is becsúszott, ugyanakkor már megfigyelhető az a fajta történetvezetés, ami a későbbi műveit jellemzi. Ami leginkább zavart, az a választékosság hiánya. Nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos helyzetekre ugyanazt a jelzőt használta, akárki is mondta azokat a szavakat, vagy a szereplők ismételgették egymást. Számomra néhol nagyon élettelen volt a párbeszéd, vagy az a szituáció, amibe a lányok belekeveredtek, vagy éppen ahogy reagáltak rá. A dokumentumfilm forgatása abszolút nem illett a képbe, és valljuk be elég hihetetlen, hogy ekkora népszerűségnek örvendjen egy ilyen kaliberű videó. Ami viszont tetszett, az Holly lelki vívódása. Gerry halálán való túllépése - ha egyáltalán túl lehet ezen lépni - nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem szép fokozatosan. Ahern pedig volt annyira eszes, hogy jól keverje a kártyákat, és attól függetlenül, hogy Hollyra irányult a figyelem, a többiek érzéseit is megismerhetjük. Mert nem csak annak fáj, aki a házastársát veszíti el, hanem a barátoknak is, akikkel más természetű, de ugyanolyan szoros kapcsolat alakulhat ki. De az olyan apróságok is jól mutatták Holly fájdalmát, mint az, hogy nem mondta le Gerry telefonjának előfizetését, csak hogy hallja az üzenetrögzítőre felmondott szöveget a hangján, ha a hiánya már őrjítő volt. Ugyanakkor az élet megy tovább, és erre akarta felhívni Gerry is neje figyelmét, és mivel ismerte őt annyira, hogy egyedül nem lesz képes továbblépni, a halála után is gondoskodott róla. Létezik ennél nagyobb szerelem? De a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a szerző inkább a tettekkel, mint a gondolatokkal tudta bemutatni ezt a szerelmet és az azt követő gyászt, mert hiába próbált a későbbiekben szívfacsaró mondatokat adni Holly szájába, sajnos a legtöbbször nem jött össze. Természetesen ez fakadhat fiatal korából is, hiszen huszonhárom évesen az ember - ha szerencsésebb helyzetben van - nem élt még meg annyi mindent, hogy hitelesen tudja bemutatni az élet árnyoldalait. Összességében ez is egy könnyed, gyorsan olvasható sztori, akár csak a többi Ahern-kötet. Nem állítom, hogy ez lenne a legjobb, de nem is a legrosszabb, inkább egy erős közepes. De mivel első regény és a vége is meglepő, ezért jár még rá plusz egy pont. Értékelés: 10/7