Én, Ozzy

A buli nagyszerűen alakult. A nagy kéz hibátlanul működött, és már a törpét is felakasztottuk.
Aztán egyszer csak felrepült a színpadra az a denevér a közönség soraiból.
Nyilván egy játék - gondoltam, így hát felemeltem a fénybe, és eszelősen rávicsorogtam, miközben Randy szólózott. A nézők teljesen beindultak.
Aztán azt tettem, amit máskor is, ha gumijátékot dobtak a színpadra.
HAMM.
De rögtön éreztem, hogy valami baj van. Nagy baj.
Kezdjük ott, hogy a szám azonnal megtelt valami meleg, nyúlós folyadékkal, aminek az elképzelhető legrosszabb utóíze volt. Éreztem, hogy összekeni a fogaimat, és végigcsorog az államon.
Aztán összerándult a számban a fej.
Ó, bassza meg - gondoltam. Csak nem ettem meg egy kibaszott denevért... ugye, nem?
Kiköptem a fejet, elnéztem oldalra, és megláttam Sharont. Dülledt szemmel hadonászott, és azt sikoltozta:
- NEEEEEEEEEEE, OZZY! EZ IGAZI, EZ IGAZI!"