cigány gyerekek az általános iskolában

A hátrányos szociális helyzetű gyerekek és ezen belül a cigány gyerekek oktatásának fontosságát a rendszerváltás utáni kormányok mindegyike elismerte, azonban az eddigi kormányzati intézkedések nem voltak képesek ellensúlyozni sem a cigány csalódok romló szociális helyzetéből és a lakóhelyi adottságokból (kistelepülések, depressziós térségek) származó iskoláztatási hátrányokat, sem a többségi társadalmi környezet előítéletes magatartását. A fokozatosan javuló iskoláztatási adatok ellenére a '90-es évek második felétől a cigány kisebbség érdekvédelmi szervezetei egyre erőteljesebben bírálták a közoktatási rendszert a cigány gyerekeket ért diszkriminációk és az intézmények szintjén megnyilvánuló szegregációs törekvések miatt. A cigány tanulók általános iskolai oktatásának feltételeit az 1999-2000-as tanévben vizsgáltuk az Oktatáskutató Intézetben. A szociológiai kutatás célja az volt, hogy valóságos képet kapjunk a cigány gyerekek oktatásának körülményeiről, tisztázzuk, hogy milyen mértékben jellemző iskolai elkülönítésük, és ez milyen ideológiákkal és módszerekkel történik. Ugyancsak a kutatás céljai közé tartozott annak feltárása, hogy a cigány szülőknek milyen aspirációik vannak gyerekeik iskoláztatását illetően, és milyen eredménnyel készíti fel az általános iskola a cigány tanulókat a munkaerő-piaci boldoguláshoz ma már nélkülözhetetlen középfokú továbbtanulásra.