A társadalom mint képzeleti intézmény

1997-ben bekövetkezett halála után a Castoriadis életműve iránti érdeklődés nem lankadt, feldolgozása ma is élénken zajlik. Valószínűleg az a vezérgondolat ragadja magával az olvasókat és kutatókat, mely egyenes következménye filozófiai alapvetésének, s amellyel nem reményt akar adni az illúzióit vesztett társadalmaink számára, hanem a görögökhöz hasonlóan, akik pontosan tudták, remélni igazán nincs mit a létben, ezért még intenzívebb cselekvéssel töltötték életüket a problémák megoldására ösztönöz a közügyekben való aktív és tudatos részvétellel. Mert a társadalmak megújulási képessége a társadalmi képzelőerőn és a képzetes társadalmi jelentések teremtésén múlik, aminek feltétele az uralkodó, központi jelentések nyilvános kérdőre vonása, és új jelentések alkotása.

Cornelius Castoriadis (19221997) a Szocializmus vagy barbárság folyóirat körének egyik alapító tagja, az OECD vezető közgazdásza (19481970), pszichoanalitikus (19731997) a párizsi székhelyű Társadalomkutatási Főiskola kutatásvezetője (19801995). A posztmarxista, újbaloldali mozgalom jelentős gondolkodója, a társadalomökológia elméletének egyik kezdeményezője.