László Dezső emlékezete - 1904-2004

László Dezső születésének centenáriumán három arca tekint reánk az időből.
Az egyik a kisebbségpolitikusé, akit a felnőtté válás küszöbén ért az egész magyar társadalmat megrázó - és máig tulajdonképpen fel nem dolgozott - trianoni trauma". Ö azonban nem került a kétségbeesett tagadók, az Erdélyt elhagyók sodrásába, hanem azok nyomába lépett, akik - mint Kós Károly - vallották: ...a mi hazánk Erdély. A mi földünk, a mi gyökerünk, a mi kikerülhetetlen sorsunk... amibe beleültetett és beleparancsolt az Úristen, bizonyára nem ok nélkül." Ebben a szellemben kereste és találta meg a megmaradás, sőt a gazdagodás útjait-módjait: az Erdélyi Fiatalok meghatározó személyiségeként, a kisebbségi életben megoldást kereső, a történelem útjait fürkésző közíróként és politikusként.
A másik arc a tudós - és egyben mélyen emberközeli - igehirdetőé, akinek számára az élet minden pillanatát az isteni üzenet és akarat embertársai felé való közvetítése töltötte be. Istentói kapott különös ajándéka volt arra, hogy az Ö üzenetét emberközelbe hozza, kinek-kinek a legszemélyesebb ügyévé válni segítse. Valójában nem tanított (pedig élete útjain a tanításnak megannyi külső alku Ima adatott neki), hanem inkább rávezetett bennünket arra, hogy a tanítást magunktól felismerjük.
A harmadik arc pedig az Istenben bízó, hívő emberé, aki kisebbségi sorsunkat és tennivalóinkat e magasabb Akarat jegye alatt gondolta végig. Ebben a szellemben mert a kisebbségi élet ajándékai"-ról beszélni, az erkölcsi megújulásban, a belső ember meggazdagításában láttatva meg a jövő zálogát. Istenben bízó, hívő ember volt személyes sorsa nehéz pillanataiban is, a bibliai Ige értelmében: Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de azt az Isten jóra fordította."
E három arc egymástól szétválaszthatatlan vonásait idézzük fel ma - tanulságul önmagunk számára.
Dávid Gyula