Kentaurok és kentaurnők - Tragiko-szatíra

A regény története 1968-ban játszódik. Pető Szabolcs a nagyszabásúan kisformátumú Intézet-Vezető atyai jósággal karolja fel beosztottjait, (különösen a szebbik nem képviselőit). Csupán nemi életük részleteit, hálószoba-titkaikat kell elmesélniük, (franciaágy, laticel, hivatali íróasztal ezúttal egyre megy), s lesz lakás, lesz előléptetés, lesz külföldi kiküldetés. Pető Szabolcs grafomán: minden egyes, feszültségoldó konyak melletti meghitt, négyszemközt beszélgetést feljegyez páncélszekrény őrizte naplójába. Hosszú és részletes levelekben fejti ki Kádár Jánosnak: ő, P. Szl, miért ellenzi Csehszlovákia megszállását. S közben "gyűjti" a hivatali pletykákat, intrikákat és "büro-szex"-adalékokat, hogy mindenkit manipulálhasson. Végül manipulációi "segítségével" őt manipulálják - a halálba. Aztán minden marad a régiben...