Ha a pályák mesélni tudnának... - Utazás szatmári legendák nyomában

A szatmári vidéken, a fehérgyarmati járásban az 1970-es nagy Szamos-árvíz után összesen 39 csapat futballozott, számuk az évtizedek során 14-re apadt. Az apró települések között bolyongva Tukacs László túristvándi tanító, játékos, edző segítségével megelevenednek a hamisítatlan falusi futballtörténetek, amelyek az ország bármely vidékén ismerősek lehetnek, a szatmári labdarúgás utolsó mohikánjának szájából mégis különösen hitelesen hangzanak. A régi idők csodaautójával, egy közel fél évszázados bogárhátúval rójuk az utakat, és közben csak hallgatjuk, hallgatjuk a letűnt falusi futballvilág hihetetlenebbnél hihetetlenebb, mégis megdöbbentően valóságos legendáit. A dokumentumértékű elbeszéléseket Csillag Péter újságíró segítségével könyvben és filmsorozatban is rögzítettük, hogy betűk, fotók és mozgóképek révén egyaránt megtapasztalhassuk, mennyi felejthetetlen csodának, könnycsordító tréfának és emberi drámának lennénk tanúi, ha a pályák mesélni tudnának...

"A magyar futball átélt két világháborút, átélte '56-ot,
a rendszerváltást, de a Facebookkal nem bírt.
Ezt én a kispaládi cigányoktól hallottam, és igazat is adok nekik."

***

Ha nincs, aki megnézze, a nő lassan beszürkül, eltramplisodik.
Na, az ember is így van. Ha nincs feladata, akkor semmivé
lesz. Így van, vagy nem így van? Meg, ugye, ott van az az érzés, hogy
ha nincs dolgod, nincs is rád szükség. És valljuk be, rettenetesen
szar állapot, hogy nincs rád szükség.

***

Makai Béla - Nagyarban és Mándon is szóba került
már a neve -, ő mondta mindig, hogy a tanító nevel, a tanár meg
tanít. És kérdeztük tőle: hát Béla bátyám, mi a különbség a kettő
között? Azt felelte: "Tanítani könnyebb, mint nevelni. Mert ahhoz,
hogy tanítsál, csak tudni kell valamit. De ahhoz, hogy nevelj, már
lenni is kell valakinek!" És ebben nagyon igaza volt.

***

"Na, a Penyige-Túristvándi tipikus négyesélyes meccs:
1, x, 2 vagy félbeszakad. Esetleg el se kezdődik..."

***

Az a természetes valami, amit egy ember adhat, az élő szó, éppen az
tűnik el. Én azért lettem tanító, mert láttam sok tanítót, tanítónőt,
tanító bácsit, akik nekem példát adtak. Most kiről vegyen példát a
pulya? A számítógépről? Hogy na, milyen ügyes ez a számítógép?
Mi lesz belőle? Majd számítógép akar lenni? Bár sok gyerek szerintem
tényleg nem bánná.