Csókbál

"Egy olyan könyvet teszünk most a kezetekbe, aminek a sorsa jellemzőbb, és érdekesebb, mint saját maga. Az úgy volt, hogy a Köves Tamás haveromnak támadt egy ötlete. Mivel ő igencsak fizetőképes közönségbiztos operetten edzett, nevelkedett, és a Kongresszusi Központban ebből is élt, ezért megfelelő, a műfajt lenéző ajakbiggyesztéssel fogadtam történetecskéjét. De makacs volt. Csak mondogatta, hogy csók bál, csók bál, csók bál... Aztán gondoltam egyet: mi baj lehet belőle? Írjuk meg a filmregényt! - Jó... de hogy nevezzük a főhőst? Erre ő visszakérdezett: - Milyen név kell? Erre visszakérdeztem: - Szerinted? Erre ő: - Valami irodalmi. - Irodalmi? - Irodalmi! - Akkor legyen Dalmi! - Dalmi György! - kiáltott fel, mint Kolombusz, mikor meglátta azt a bizonyos partot. Lőn főhősünk neve Dalmi György."