Moldvai kerékpár és más történetek

A ház fölött darvak köröztek. Kitárt szárnyú, pompás nagy madarak. Úsztak csendes keringéssel a tető fölött. Gyönyörű fénykép volt, álltam meredten, hogy nyersanyag nélkül is rögzíthessem a látványt. Az agyagtöltés előtt állt Anna néni vörös lepelszoknyában, fehér, csángós ingben, nézte kitárt karral, mosolyogva a ház fölött keringő karcsú madarakat. A darvak három-négy kört írtak még le a levegőben, némán, azután felvágtak a magasba. Életem legszebb felvétele volt, tudtam ezt, és azt is, hogy csak én láthatom, mindig csak én. Anna néni állt, kitárt karokkal, s nézte őket, így fogok már emlékezni rá halálomig. Velük repült csöndesen a gomolygó, sűrű felhők közé. Azután már nem látta a darvakat, ahogy én sem Anna nénit, mert eltűntek a magasban, és tudom: szállnak azóta is, csöndes mély szárnyalással, és suhan velük - és velem is, aki láthattam őket - örökre, az elhagyott idő. - (Csoma Gergely)