Amerikai cigaretta

Csurka István három színművét, öt hangjátékát és egy tévéjátékát tartalmazza ez a kötet; azokat a darabokat, amelyekben a legfrappánsabban érvényesül Csurka István fanyar-groteszk humora, iróniája, bravúros dramaturgiai technikája, szenvedélyessége és vívódása. Mert valójában vívódó író ő, aki igen egyénien mindig paradox helyzetet teremt: sziporkázó szellemességgel és könnyedséggel fejezi ki azt, amit mélységesen drámainak, bonyolultnak, alapvetően fontosnak lát és érez. Két téma izgatja-ingerli elsősorban. Az egyik: a valóság lehetőségei; pontosabban: a meglevő és megmásíthatatlannak látszó realitás beláthatatlanul sok fikciója, a számtalan ha, ami talán éppen olyan valóság lehetne, mint az, ami adva van; úgy is mondhatnók: a jobb lehetőségek megvalósulásának a várása, az erre való készség és igény. A másik: a minduntalan felbukkanó egzisztenciális, erkölcsi, magatartásbeli és szemléleti ellentétek, melyek szorosan összefonódnak a társadalom sokszor nyugtalanító tünetekkel is járó átrendeződésével, újszerű rétegeződésével. Az író szuggesztíven küzd ezekkel a tünetekkel, melyek hamis látszatokat és képzeteket keltenek az emberekben. Természetes és tiszta életet akar kiverekedni, komolyat és jelentékenyet. Ahogyan a Versenynap-ban írja: Csapó: Elég! És ha nem hagyják, hogy vérre menjen? Az ember szeretné, az ember beleadna mindent. A vérét. De nem kell a vére. (Átmenet nélkül.) Gyerünk, Lehoczki! Gyerünk, Ballada! (Ugyanúgy.) Itt nincsenek tilalmi táblák, itt vérre is mehet, csak akarni kell. Akarj te is, Lehoczki! (Már nagyon bízik, a lova nyerőnek látszik.) Mert, gondolom, abban megegyezhetünk, hogy az embernek kell legalább egy olyan tevékenységének lennie az életben, amelyik vérre megy