Elmozdulások - Fiatal hajdú-bihari írók, költők antológiája

A tizenegy szerzőt felvonultató gyűjtemény aligha szerveződhetett nemzedéki alapon: a legidősebbjük már egy antológiában mutatkozott be akkor, amikor a legfiatalabbjuk még meg sem született. A szellemi szemléleti összetartozás jegyei sem szembetűnőek, így hát az alkalmi társulás látszik a legvalószínűbb indoknak az együtt szereplésre. Még akkor is, ha - főként a lírikusok esetében - érezhető valami közös a hangoltságban, a "rossz napok egyre" kedvetlenségében, a "jövő nélkül, holott múltunk sincs" nyomasztó érzetében, vagy ahogy az egyik írás címe is kiemeli a biztonsági tagadásában. A vallomásos-tárgyias közlésmód csakúgy a kedv és a kedvesség eltűntét rögzíti, mint az életképi, jelenetező epikus előadás vagy a szerepvers is. De már a költemények egynémelyikét is jellemzi, ami a prózai szövegek többségének kivételes üde színt kölcsönöz: a derű, a poénba, a csattanóba rejtett játékosság, a "szívállásjelentés" vidító ötletessége. Ennek mintegy ellenpontját jelenti másutt a társadalomrajzi, szociográfiai leíró elemek komorsága, az útvesztőbe zárt életek riasztó látványa. Az antológiát azzal bocsáthatjuk útjára, hogy ha irodalmunk egészében nem is hozhat elmozdulást, az egyes szerzők esetében bizonyosan serkentően hat majd a puszta léte. - /Márkus Béla/