Cukorbetegség és fogyás

Szokatlan dolog járványról beszélni egy olyan, nem fertőző megbetegedés esetén, mint amilyen a diabétesz. Mégis voltaképpen járványról van szó akkor, amikor egy kórkép világszerte széles körben és rohamosan terjed, jóllehet térnyeréséért sem vírusok, sem baktériumok nem tehetők felelőssé. Minek köszönhető hát a cukorbetegek számának gyors ütemű szaporodása? Elsősorban azoknak a mélyreható változásoknak, melyek az emberek életkörülményeiben a világ legtöbb országában végbementek az elmúlt 80-100 év alatt. Ezzel a diabétesz kiváló példát ad az emberi szervezet adaptációs zavaraira, a túl gyors változásokhoz való alkalmazkodási képtelenségre. Az élőlények szervezete ugyanis - amely évtizedek, évmilliók alatt alakult olyanná amilyen - a környezet viszonylag gyors változásaira képtelen reagálni. Mik ezek a környezeti változások? - A kezdettől fogva rendszeres fizikai aktivitáshoz szokott szervezet számára az ülő életmódból adódó inaktivitás, - a többnyire alacsony energiasűrűségű és szénhidrátdús étkezéssel szemben a magas energiasűrűségű, koncentrált, zsírdús étkezés, mely a népesség mind nagyobb hányadánál a teljes szervezetben vagy annak egy részén a testzsír felszaporodását eredményezi. Mindezek következtében világszerte a cukorbetegség rohamos térnyerésének lehetünk tanúi. 2000-ben mintegy 150 millió volt a betegek száma. 2010-ben már 221 millió. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, ez a szám 2050-re megközelítheti az egymilliárdot. Ami a cukorbetegség magyarországi előfordulási gyakoriságát illeti, az első pontos adat 1942-ből származik. Ekkor az összlakosság 0,075%-a, 10940 fő volt cukorbeteg. A diabétesz legnagyobb gyakoriságát Budapesten találták. Többségük az állami tisztségviselők, bankárok és újgazdag úriasszonyok köréből került ki. 35-40 évvel ezelőtt csak becsülni tudtuk a cukorbetegek számát, 100-150 ezer között mozgott. 1995-ben kb. 500 ezer ismert hazai cukorbeteggel számolhatunk, ami a lakosság 5%-ak felelt meg. Ez a szám naponta gyarapszik újabb és újabb esetek diagnosztizálásával. Napjainkra elérte az 1,1 milliót (KSH). A hazai felnőtt cukorbetegek túlnyomó többsége 2-es típusú diabéteszes. Közülük legalább 85%-ot tesznek ki a testtömegfelesleggel rendelkezők. 41 ország adatait figyelembe véve Magyarország a negyedik legrosszabb adattal rendelkezik az elhízott emberek számát illetően. A diabétesz tehát a mai kor egyik krónikus népbetegsége. A krónikus állapot hosszan tartó kezelést von maga után, melyet a betegeknek önmaguknak kell véghez vinni. Saját magukat kell gondozni és irányítani egészségi állapotukat. A nem megfelelő anyagcsere-állapotú cukorbetegség gyakran szövődik egyéb kórképekkel, mint magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavar, elhízás. E betegségek külön is, de együtt különösen erős kockázati tényezői a szív- és érrendszeri betegségeknek, melyek köztudottan vezetik a halálozási statisztikát. A cukorbetegek életkilátásait, a hosszú távú szövődménymentességet a mindennapok kis döntései alapvetően meghatározzák. A helyes döntések feltétele a megfelelő szintű tudás megszerzése. A betegek aktív együttműködése az eredményes kezeléshez, gondozáshoz nélkülözhetetlen. A cukorbetegség élethosszig tartó, nem gyógyítható állapot, mely a betegek folyamatos oktatását igényli. A betegséggel való együttélés szabályait el kell sajátítani, a mindennapok döntéseire fel kell készülni. A diabétesz fennállása alatt az élet eseményeinek változása, a szövődmények vagy más betegségek megjelenése, az új kezelési elvek szükségessé teszik a betegek új ismeretekkel történő ellátását. Ez a könyv az étrend és mozgásprogram szakszerű összeállításában segíti túlsúlyos cukorbeteg olvasóit.