George Sand

A kortársi ábrázolásokban s önvallomásaiban alakja oly sokféleképpen s ellentmondóan jelenik meg. A teljesség után sóvárgó romantikus lázadó, a csapodár szerető, a szocialista irányregények írója, a magányos lovas, aki a sötétben kedveséhez vágtat, a forradalmár, a kézimunkázó és befőttet eltevő háziasszony, Musset és Chopin múzsája és szerelmese, az ünnepelt író, a gyermekeiről önfeláldozóan gondoskodó anya, politikai üldözöttek fáradhatatlan pártfogója Az emberiség nagy mesélője ő, elvezet bennünket a valóság és ábránd határán lebegő világba, ahol a jelenségek túlmutatnak önmagukon. Dúsan szétágazó regényeinek java része megszólaltatja a mindannyiunkban ott lappangó vágyat a hiánytalan tökéletesség után, a csalódás és csömör keserűségét, a kielégületlenség gyötrelmét, a szenvedélyes haragot az emberhez méltatlan társadalom ellen, megrajzolja az igazságos világ képét a romantikus utópia szépséges színeiben, a szerelem és a művészet megtisztító erejét hirdeti.