Gyógyír északi szélre

Nagyon szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató is. Érdemes egyvégtében elolvasni.

Megsimogatta a lelkemet.

A humor, a romantika és az "önirónia" fantasztikus keveréke. Javaslom a folytatását is rögtön beszerezni - A hetedik hullám - mert egyszerűen "kívánja" az ember lelke a folytatást.

Sodró lendületű könyv, nehéz letenni... Mi történik akkor, ha egy betűcsere miatt félremegy egy e-mail, és egy Férfi és egy Nő levelezni kezdenek egymással? A levelek kezdetben rövidek és lényegre törőek, de a humor már ekkor is megcsillan bennük. Aztán egyre személyesebb hangulatúvá válnak, majd mindkettejüket meglepve még annál is több... Megbeszélnek nagy nehezen egy személyes találkozót, ahol találkoznak is, meg nem is, látják egymást, meg nem is, talán tudják ki a másik, talán mégsem... Végig ott van a műben egyfajta lebegtetés, feszültség, huzavona, akár egy szuszra is el tudtam volna olvasni. De mivel nyaralásra vittem magammal, be kellett osztanom, és csak bizonyos mennyiségű részt engedtem meg magamnak egyszerre. Nagyon nehéz volt tartani, és visszafogni magam. Nem volt kétséges, hogy megveszem a folytatást is, már alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és eljátszani a gondolattal, ő mit tett volna ebben a helyzetben?

Emmi és Leo nem tudok most mosolygás nélkül gondolni rájuk. Annyira izgalmas volt belesni a kis világukba, legbelső, titkos részüket megosztó levelezésükbe, hogy egyedül csak az tartott vissza a könyv egy szuszra való végigolvasásától, hogy időnként igazán megorroltam rájuk és egyszerűen le kellett tennem, pihentetni. Megorroltam, amikor játszották a kis játékaikat, a féltékenykedést, a duzzogást, a kicsinyes bosszút, szóval ugyanazokat a köröket, amiket az emberek az íméleken kívüli, való világban is lefutnak. De talán épp ettől lettek valóságosak, emberiek, szerethetőek. Imádtam ezt a történetet, mert bármennyire is kitalált, melyről minden ímélcím tulajdonos csak álmodozhat, mégis benne van az élet, a valóság rideg szava, ami átszabja álmainkat is. Hogy mitől ennyire jó ez a rózsaszínből hétköznapira átfestett sztori? Számomra Emmi fogalmazza meg ezt igazán jól, amikor leírta, hogy mennyi mindenhez és mindenkihez alkalmazkodunk életünkben, ám ezekben a véletlen levelekben lekerülhet az álarc és kikapcsolható a belső cenzúra. Na igen. Pont ez az érzés az, amit mindenki keres, párban, barátban, ismerősben, levelezőtársban. Ez, és az elfogadás: az, hogy így, álarc és cenzúra nélkül is meghallgatást és választ kapnak gondolatai.