Piarista iskoladrámák 5/2 - Régi magyar drámai emlékek XVIII. század

A Piarista iskoladrámák második kötetében a szerzők betűrendjében 21 dráma és 7 színlap szövegét közöljük betűhíven, magyarázó jegyzetekkel. A legterjedelmesebb életmű (hét drámaszöveg) Simai Kristófé, aki a korszak legismertebb és legtöbbre becsült vígjátékszerzője volt, s akit ,,magyar Plautus"-ként tiszteltek a kortársak. Színháztörténeti jelentősége miatt nemcsak iskoladrámáit adjuk ki itt, hanem életművének minden darabját. Az Igazházi, egy kegyes, jó atya című érzékenyjátékának bemutatójával kezdődött meg a hivatásos magyar nyelvű színjátszás, a Zsugori, telhetetlen, fösvény ember és a Gyapai Márton, feleség-féltő, gyáva lélek a korszak nagy színházi sikere s a magyarországi Moliere-kultusz elindítója volt. Plautus-átdolgozásai közül különösen a Mesterséges ravaszság vált népszerűvé: néhány év alatt két kiadásban is megjelent, és felekezettől függetlenül ferences gimnáziumban, református kollégiumban, papi szemináriumban is előadták. 1785-ben a pesti német színtársulat is bemutatta. Plautust nagyon gyakran játszottak a piarista iskolákban: a kötetünkben szereplő darabja (Az elragadtatott Menechmus) például Dugonics András átdolgozásában több variációban is olvasható az első kötetben.Emiatt is érdemes együtt forgatni a Piarista iskoladrámák két kötetét, sok érdekes stílus- és szövegegyezést, téma-variációt fedezhet fel a figyelmes olvasó. Pállya István két remek vígjátékkal szerepel a kötetben, két-két színlapot közlünk a kevésbé ismert Puhóczy Mártontól és Simonyi Alajostól. A latin, francia, német, dán eredetiből Simai, Pállya és néhány ismeretlen szerző által készített, jól sikerült vígjátékfordítások mellett a második kötet ugyanolyan műfaji változatosságot mutat, mint az első: történelmi drámát, mártírdrámát, pásztorjátékot, ószövetségi drámát is olvashatunk benne. A repertoár sokszínűségét bizonyítják a kötetünkben közölt színlapok is, de a díszletekre, a zenére, az előadókra vonatkozó anyaguk miatt színháztörténeti jelentőségük is igen nagy. A szövegek és színlapok többsége egykorú nyomtatványban vagy kéziratos másolatban őrződött meg a számunkra, s itt jelenik meg először modern kiadásban.