Barátságos pesszimizmussal - 'A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz' - Cikkek, művek, beszédek, interjúk 1965-1977

1965-1977 "Hozzávetőleg 1964 végére, 1965 elejére tehető az a fordulat, amelytől Déry életének, gondolkodásának és alkotásainak késői időszakát számíthatjuk. E szakasz kezdetének merev meghatározása nemcsak reménytelen, de különböző összetevői miatt tudománytalan is lenne. Mert a közvetlen politizálástól való elfordulása például már elítélését követően a börtönben kialakult, sőt az is, hogy e visszavonulással egyidejűen pusztán szocialista világnézetet emleget. Ám szemléletének új tartalma csak szabadulását és első nyugat-európai útjait követően kezdett új elemekkel kiegészülni. Körülbelül 1968-ra tehető az az időpont, amikor kiteljesedik ez a folyamat, s maga Déry vázolja fel bonyolult és összetett mivoltában: „Nem tudom, hogy az osztályellentétek s az osztályharc, melyre szüntelen figyeltetnek, valóban vízválasztó problémája-e mai történelmünknek. Nem inkább a földrészek egyre élesedő harca-e az, a két nagy tömb, a fehér és a színes fajok szembefordulása, az úgynevezett kulturált s az úgynevezett fejlődésben visszamaradt országok ki nem békíthető ellentéte? Vajon nem a nacionalizmus lemetszhetetlen, újranövő hidrafejei marják-e az emberben a legveszélyesebb sebeket, még ma is, annyi bölcsesség működtetése s annyi füstbe ment remény után? Talán a népesség robbanásszerű szaporodása jelenti a még ezeknél is nagyobb veszélyt, vagy a víz és a levegő elszennyeződése, amely az atomrobbantásnál is biztosabb, lassú kihalásra ítélheti fajtánkat? Vagy a technika elmebajos önállósulása, az ember alkatrésszé minősítése egy gépi univerzumban? Van merre kapkodnunk a fejünket, még ha voltaire-i bölcsességgel csak a saját kis kertünket ápoljuk is, tudatunkban az eltemetett kérdésekkel." (L. Levél a „Jelenkor"-hoz. In Botladozás. 1. köt. 158.)"