Az én színrevitele - Önéletírás a XX. századi magyar irodalomban

A szerző alapfeltevése szerint szinte szükségszerű, hogy az elbeszélő az önazonosság megváltozásához vezető határátlépés állapotában alkotja újra az elbeszélt ént. Az önéletíró a másik kerülőútján jut el önmagához. A visszaemlékezések összetett távlatmozgásában a fölidéző és a fölidézett tudatok kölcsönhatását kell feltételezni, így az emlékezet és a képzelet élesen nem választható el egymástól. Az én színrevitelére vállalkozó önéletírás szükségképpen fölülírja az életrajz valóságos eseményeit. Nem az aláírással biztosított tényszerű megfelelés, hanem az elmondás által kifejeződő igazság az önéletírás hitelességének forrása. Déry Tibor, Esterházy Péter, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Németh László, Szabó Dezső, Vas István vagy Veres Péter önéletrajzi fikciói egymástól eltérő önértelmező stratégiák, irodalomfelfogások és művészeti hitvallások jegyében készültek. A kötet műértelmezései újratárgyalják, s végigviszik a kidolgozott elméleti szempontrendszert.