Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959–1990

A cigánykérdés üggyé, megoldandó feladattá Magyarországon az 1950-es évek közepén vált. Az adatgyűjtést követő politikai döntéseket a gyakorlatban a helyi és a területi közigazgatási szervek, a községi, járási, városi és megyei tanácsok hajtották végre. Az 1950. augusztus 15-én megalakult Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, és a neki közvetlen alárendeltségben működő szakmai osztályok (szakigazgatási szervek) a cigánykérdés megoldásával 1959-től kezdődően meghatározott időszakokban visszatérően a tanácsrendszer fennállásának végéig, 1990 októberéig foglalkoztak. A megoldásra váró feladatok közül fontosabbak a letelepedés, a cigánytelepek megszüntetése, a lakásgondok megoldása, az egészségügyi és a szociális kérdések általában, a munkavállalás kérdése, a közbiztonság, az iskoláztatás voltak. A cigánykérdés megoldására vonatkozó intézkedési sorozatot a pécsi példa bemutatásával kívánjuk bemutatni. Kötetünkben elsősorban Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa testületi anyagait (előterjesztések munkatervek, beszámolók, jelentések, statisztikák és ezek nyomán keletkezett határozatok) illetőleg Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága Egészségügyi és Szociális Osztálya, Építési és Közlekedési Osztálya, Igazgatási Osztálya, Művelődési Osztálya és Titkársága iratait mutatjuk be ábécé sorrendben. Időrendet a fejezeteken belül alkalmazunk. A testületi anyagok közül valamennyit, az osztályok irataiból, az irattí­pusok bemutatására, csak válogatást adunk. Nem jelennek meg a kötetben Pécs város I--III. kerületeinek iratai, egyrészt azoknak a kötet lehetőségét meghaladó terjedelme miatt, más­részt azért, mert a kerületi iratok digitalizálva lettek, azok ilyen módon megismerhetők. A kötet szerkezetét az iratképzők: testületek, szakmai osztályok, illetve iratmegőrzők szerint határoztuk meg. Előfordul így, hogy a tanácsülésre történt előterjesztés a végrehajtó bizottság üléseinek anyagában, vagy az előterjesztő szakigazgatási szerv anyagában talál­ható. Az ilyen esetek száma azonban nem nagy, az iratjegyzékből ez a tény könnyen megál­lapítható. A forráskiadvány 1-58-ig terjedő számozott iratot tartalmaz. Amennyiben a bemutatott ügyhöz több irat is tartozik (pl. tanácsülési jegyzőkönyv, előterjesztés, kiegészítés), ebben az esetben a római számot betűjellel alátörtük. Minden egyes, sorszámmal ellátott forrás az alábbiak szerint található meg a kötetben: keletkezési idő, az iratképző által meghatározott iktatószám, illetve tárgykör. A tanács és a végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyvei eseté­ben csak a cigánykérdéssel foglalkozó részt tesszük közzé, így [...] jelezve aki hagyásokat. A forrás hitelesítésére vonatkozó adatok után tüntettük fel a levéltári jelzeteket. Az iratokat eredeti írásmódban közöljük, azok ugyanis ilyen módon is értelmezhetők, annak ellenére, hogy bizonyos kifejezések már a tárgyalt időszak végére elavultak. A kötetben való eligazodást a függelékbe helyezett iratjegyzék, a város utca, telep és dű­lőnév mutatója, valamint rövidítés jegyzék segítik. A topográfia a pécsi cigányság többségének lakóhelyét adja. Névjegyzéket nem készítettünk. A közölt iratok ugyanis általában nem egyes személyekről, hanem a cigányügyről vallanak. Célunk a források feltárása és közzététele, és nem az értékelés és elemzés volt. Úgy gondoljuk, hogy azokat elvégezni csak a helyi és az országos szakirodalom, a továbbiakban fo­lyamatosan feltárt és megjelentett dokumentumok ismerete, a közelmúlt társadalmi és politikai történéseinek függvényében lehetséges. Reméljük, hogy kötetünkkel hozzájárulunk a cigányság múltjának, sorsának megismeréséhez, illetve megértéséhez.