Dorian Gray arcképe

Eredetileg és első változatában 1890-ben jelent meg Oscar Wilde a századvég híres angol írójának azonnal híressé, sőt hírhedtté vált regénye, a Dorian Gray arcképe, amely a különös bűnökre vágyakozó, dekadens életérzés írójának mutatja a szerzőt. A regényben a feltűnően szép, ifjú Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, s ráébreszti az élet ízeire: Dorian ezentúl jobbára az ő tanítványa lesz, ő teszi koraéretté, ő tudatosítja benne természet adta szépségét, s azt a gondolatot, hogy az embernek az ifjúságán kívül semmije sincs. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét Basil által festett arcképe viselje, s ő megtartassa az ifjúság szenny nélküli tündöklését. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, de ezzel párhuzamosan egyre inkább foglalkoztatja lelkének romlása - lidércnyomásként nehezedik rá arcképének változása, hisz a festményről tulajdon romló lelke néz vele farkasszemet. Mindezt gyilkossággal tetőzi be: megöli barátját, a festőt, öngyilkosságba kergeti Sybil Vane-t és a Basil holttestét megsemmisítő Alan Campbellt. Semmiért nem érez lelkiismeret-furdalást, de elhatározza, hogy megváltoztatja az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, meg akarja semmisíteni arcképét, ám a kép érintetlen marad, s az előtte talált, késsel szíven szúrt holttestben csak gyűrűiről ismerik fel a halott Dorian Grayt. - Az igényes szépirodalmat kedvelők olvasmánya.