Lakodalmaink

„A nőnek, míg férjhez nem megy, mérges kígyó van a szívében, holló a fejében, bolha a lába közt!” – Irani Azizjan a mesés Keletről hozott, ősi életbölcsességekkel nevelgeti féltve imádott, egy szem fiát és sugárzó szépségű, életre, szerelemre éhes lányait. A szoknyájába kapaszkodó gyerekseregnek majdani, pazar esküvőjét színezgeti – a nagy szerelemről, boldogságról csivitelnek még a szülők ablaka alatt tanyázó kolibrik is. Ám az utolsó kislánnyal, a halva született ikerbátyjával érkező Matival együtt mintha a balsors is megjelenne az aranyszívű szülők boldog családi otthonában. Vagy esetleg már korábban sem volt minden rendben? A cseperedő gyerekek kicsúsznak a halott kisfiút végtelenül gyászoló anya kezei közül, a várva várt, pompás külsőségek közt megült esküvőket baljós előjelek árnyékolják be, az elhanyagolt kislány pedig tudathasadásos belső dialógusokba, kezelhetetlen hiperaktivitásba menekül. Van-e vajon visszaút, gyógyulás Mati számára? Fellobbanhat-e újra a tűz Irani konyhájában és házasságában? A Tel-Avivban élő fiatal írónő önéletrajzi elemekkel átszőtt, színes családregénye egy egzotikus világot, ugyanakkor nagyon is ismerős problémákat ábrázol Azizjanék sorsában: egy modernizálódó társadalom generációs feszültségekkel is terhelt képét.