Munkásábrázolás a magyar képzőművészetben

Másfélszáz képet talál ebben a kötetben az olvasó: festmények, grafikák, köztéri szobrok, kisplasztikák, épületet díszítő domborművek reprodukcióit. Köztük sok olyat, amelyet csak kiállításokon láthatott, vagy még ott sem: régi röpcédulák, újságok, albumok közt kellene búvárkodnia, ha látni akarja.
A képek témája így foglalható közös címbe: a magyar munkásosztály képe a képzőművészetben. Történetileg mintegy száz évet ölel fel: egy régi munkásnaptár címlapjától kezdve két 1975-ös szobortervig, amelyek a legmodernebb kísérletek, a téma legújszerűbb megragadásai közé tartoznak. Aradi Nóra könyve úttörő vállalkozás: ilyesfajta csoportosításban még sehol sem dolgozták föl a munkás, illetve az osztály képzőművészeti ábrázolását. Összeállításában a történeti szempont dominál: hogyan tükröződnek a munkástípus értelmezésében a társadalmi viszonyok és a munkásosztály mindenkori történelmi szerepe s ennek tudata. Minthogy Magyarországon a munkásosztály történelmi szövetségese és tartaléka évtizedeken át a szegényparasztság, illetve az agrárproletár volt: a szerző az ő képi megjelenítését sem hagyta el. Éppígy nyomon követi a munkásnő ábrázolásának változásait.