Délibábok, örökvakuk, automaták és géniuszok - Az érzékelés és a gondolkodás szélsőségei, zavarai

Feltételezhetem-e, hogy a sorozat előző kötetei, a "kakukktojás" nulladik (Epilepszia a szépprózában) és az életkori változások lélektanáról szóló első (Az életkor csapdái) összeállítás nem ismeretlen Ön előtt? Ha igen, ha nem, nem számít, mert most témát váltunk. A sorozat következő köteteiben a szépirodalomban különös körsétát teszünk. Barangolásunk során rejtett, pontosabban beleszőtt lélektani üzenetekre próbálok rávilágítani, amelyeket a világirodalom nagyjai többnyire nem tudatosan helyeztek el történeteikben. Miért nem tudatosan? Mert nem ez volt a céljuk. Akkor meg miért üzennek? Mert kifinomult és érzékeny megfigyeléseik alapján akaratlanul is (mondhatni ösztönösen) kiaknázzák az emberi szellemi működések többcsatornás közlési rendszerét. A lélektanász biztonságával ábrázolják az emberek közötti bonyolult viszonyokat. Tudják jól, hogy ezek a lelki rezdülések sokszor többet jelentenek a kimondott szavaknál, vagy a tudatos mozdulatoknál. Sőt, egy-egy történet végkifejletét nemegyszer ezek a rejtett érzelmi kifejeződések határozzák meg. A lélek- és elmeműködések elemeit hagyományosan az elmegyógyászati betegvizsgálat lépései szerint érdemes áttekinteni. Ezért választottam indításképpen az érzékelés, az észrevevés és a gondolkodás, valamint ezek egyes zavarainak bemutatását. A szerző