Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - Tanási Áron útja a Farkaslakától Farkaslakáig

Tamási Áron (1897-1966) Farkaslaka szülötte, az egyetemes magyar irodalom fontos alakja, az Erdélyi-medencében megtelepedett székelyek világának küldötte. Megélte a szegény földműves család hétköznapjait, katona volt az I. világháborúban, tanult a kolozsvári egyetem jogi fakultásán, majd - az ott eltöltött időszak beszámításával - elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát. Nagy reményű íróként kivándorolt az USA-ba, ahonnan 1926-ban, egy évvel a Kolozsvárott kiadott első kötetének megjelenése után, hazatért. Bekapcsolódott az irodalmi életbe. Novelláival, mindenekelőtt az Ábel-trilógiával és a Szűzmáriás királyfi című regényével az 1930-as évek egyik legismertebb írója lett. Pályája során kapcsolatba került a korszak költőivel és íróival Babits Mihálytól, József Attilától, Erdélyi Józseftől Féja Gézáig, Illyés Gyuláig, Németh Lászlóig. Harcos publicistaként szót emelt a magyar-román-szász népcsoport közös életéért, szószólója volt a II. világháború időszakában az etnikai és politikai problémák békés és méltányos rendezésének. 1956-ban, a Magyar írószövetség alelnökeként, ő fogalmazta meg a magyar írók állásfoglalását a forradalom leverése után Gond és Hitvallás címmel. Az Állambiztonsági Szolgálat emberei már a forradalom időszakában is jelentettek róla, később pedig egyike volt a tíz leginkább megfigyelt és „ellenőrzött" magyar embernek. Ez a könyv, több mint száz fényképpel és dokumentummal, az életpálya első összefoglalása.