Emberiségünk mértéke - Zarándokúton Fatimától Santiagóig - Buen Camino 2.

Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy olvasta a szerző első kötetét (Út a csillagok alatt, 2008), nem fog csalódni, hiszen most is az abból megismert lendületes stílusban megírt, hiteles beszámolóval találkozik. A könyv minden lapja meglepetéseket, váratlan helyzeteket, meghitt pillanatokat és kacagtató epizódokat tartogat. Ami nem változott: a leírás üdesége, szellemessége. A szerző ugyanolyan érzékenyen reagál mindenre, legyen az építészeti műremek, természeti jelenség, különleges emberrel való találkozás, mint az első kötetben. Ugyanúgy követhetjük saját lelkének rezdüléseit, kétségektől terhes vívódásaitól belső nyugalmának kialakulásáig. Ami változott: az útvonal, amely most nem az ismert, népszerű spanyol vidékkel, hanem a zarándokok által kevésbé benépesített portugáliai szakasszal ismerteti meg az olvasót. Ez a tény különleges dramaturgiát is ad a leírásnak, hiszen a fatimai pihent indulás felemelő ragyogása a portugál táj embert próbáló útkeresésein át kezd halványulni, hogy Santiago elérésekor az egész út értelmet nyerjen: emberségünk mértékének megtalálását, amelyet a zarándok és az olvasó is végig érezhetett, hiszen mindvégig ott van velünk, bennünk.