A fehér király

Dragomán György egy viszonylag friss tehetség - és azonnali sikerszerző. A fehér király - bár címére talán egy kicsit nehezen jött rá a szerző - számomra nagyon érdekes könyv... Így legyen hát! Repüljön a siker felé...

A könyv jól megírott mű, azonban nehéz olvasmány, a címválasztás nem a legszerencsésebb. Érdemes elolvasni.

Ez a kötet méltán kapta a Magyar Világsiker címet, mert témájában és stílusában is bátran merem mondani, hogy alapműnek tekinthető. Alsó korhatár talán 16 év. A történetek főhőse maga a szerző, aki gyermekkoráról mesél követve a nagy írók klasszikus írásmódját. Nyelvezete lenyűgöző, aki olvasott már erdélyi magyar írótól szépirodalmat vagy beszélgetett erdélyi magyarokkal, az pontosan tudja, hogy sokkal képszerűbben tudnak fogalmazni, ezáltal szinte vizuális élménnyé tudják tenni az elbeszéléseiket. Ez a titka a könyvben szereplő írások intenzitásának is; na meg persze az is, hogy igazán izgalmas gyermekkora volt az írónak. A történetek egymástól függetlenül is megállják a helyüket, mindegyik Marosvásárhelyen játszódik és átszövi a hangulatát a fiú várakozása édesapja után, akit a Duna-csatorna munkatáborába vittek. Ebben a várakozással teli egy évben azonban az élet ment a maga akkori súlyos vagy nem súlyos (?) medrében, így a 11 éves Dragomán György életében is pörögtek az események, amelyek néhol pál utcai fiús hangulatot is idéznek.

Egy irodalmi verseny kapcsán került a kezembe a könyv, és először kissé nyersnek találtam a stílusát, de ahogy jobban elmerült az ember benne, rájött, hogy azokról a borzalmakról, amiket a szerző átélt, másképpen nem is lehetett volna írni... A szinte oldal hosszúságú mondatok remekül ábrázolták az ijedt gyermek lelki állapotát és az olvasó eggyé válhatott a mesélővel, sőt mi több a könyv végén ugyanúgy mi is (legalábbis én így voltam ezzel) könnyekkel küszködhetünk a gyermek édesapjának újbóli elhurcolásakor...