Aurora borealis

Fritz Lang Metropolis filmjét, s benne az első humanoid robotot már láttuk (1927), ám Orson Welles ikonikus hangjátékát a Földet elözönlő marslakókról még nem hallottuk (1938). Ebben az időszakban, 1937-ben jelent meg Drozdy Győző Aurora borealis (a szerző ajánlása szerit államregény, de nem utópia) című könyve. Ennek a hatalmas tárgyi tudással megírt, jövőbenéző politikai regénynek nem kellene utópiának lennie. Izzó parázzsal írott, izgalmasabbnál-izgalmasabb fejezeteiben azt bizonyítja a szerző, hogyha az embereknek helyén lenne az eszük és a szívük, mindenki számára Paradicsommá varázsolhatnák a földet. Kacagva vezet keresztül bennünket a földön a sátán. Harc, tülekedés, tomboló konfliktusok, háborúk, szenvedés, éhség, rettegés, állati munka, betegség és elfajzás mindenütt. A hanyatlás már-már megsemmisüléssel fenyegeti a civilizációt. A tizenkettedik órában talált rá egy tudós a Kozmosz és a Nap energia-hullámokban ideáradó erejére. Az Aurora Borealis örök békességet hirdető fényességében az új emberi szellem okos ösztönzése mellett megszületik az új világ, az új állam, az új világnézet, amely a földi lehetőségek egész teljességét kibontja az ember előtt. A beteljesedésnek eme világában tökéletes társadalmi rend uralkodik. Az új ember megnyerte a maga harcát. A Kozmosz földrehozott ereje dolgozik helyette és a Kozmosznak eme földrehozott erejénél nincsen hatalmasabb, csak az az erő, amely izgalmasan vonul végig a regényen és amely a mindenséget és a világ csillagait mozgatja: a szerelem.