Gizella grófnő

- Ne merj hozzámnyúlni! - kiáltott fel a szépasszony fenyegetőleg. - Semmi jogod többé hozzám!... Ó, ki adja nekem vissza elrablott fiatalságomat, a kárba veszett tizenegy esztendőt!...
- Jól van hát, igazad van - mondta a miniszter. - Hamisítottam, csaltam is... Ha azonban e válságos pillanatban semmi egyébre sem gondolsz, mint arra, miképpen alázhatnál minél mélyebbre, hát kénytelen vagyok röviden elmondani, hogy kiért váltam tulajdonképpen koldussá... Házasságunk minden évével egyre fokozottabb igénnyel léptél fel, s végül már határt sem ismertél. És én nem ellenkeztem soha. Teljesítettem minden óhajtásodat, megszereztem mindazt, amire csak áhítoztál, úgyhogy kezeid a szó szoros értelmében könyékig dúskáltak az aranyban...
A báróné kiragadta magát férje karjaiból...
- Ne nyúlj hozzám még egyszer! Undorodom tőled!"